Világkormány nincs, az illuminátusok kitaláció – egyes tanácsadó cégek globális befolyása azonban nagyon is valóságos. Módszereik része, hogy egyszerre dolgoznak ellenérdekelt feleknek, ám ennél is nagyobb kockázat, hogy mindenkinél hatékonyabban vadásszák le a helyi tehetségeket – figyelmeztet az év egyik legfontosabb könyve.
Recenzióm tárgya az év egyik legfontosabb könyve, amely több évtizedes hiányt pótol a legújabb kori globalizáció elemzésében. A „management consulting” zászlóshajói anélkül váltak a 21. századi kormányok és nagyvállalatok legbefolyásosabb tanácsadóivá, hogy kialakult volna körülöttük a kritikai nyilvánosság, s hogy az utca emberének a leghalványabb fogalma lenne a működésükről. Borítékolható tehát, hogy Walt Bogdanich és Michael Forsythe oknyomozó újságírók kötete a McKinsey & Company – és vele a hozzá hasonló cégek – korszakos jelentőségéről nagy visszhangra talál.
A McKinsey-t közel száz évvel ezelőtt, 1926-ban alapították Chicagóban, ma százharminc irodájában harmincezer embert foglalkoztat világszerte. Sem iparági, sem ideológiai tekintetben nem nevezhető finnyás társaságnak: az agráriumtól az energetikáig, a biztosítástól az egészségügyig mindenhez értenek, és egyszerre adnak tanácsot a washingtoni védelmi minisztériumnak és kínai fegyvergyártó vállalatoknak. A McKinsey reputációja szinte makulátlan, kormányok és cégek százai hívják segítségül szakembereit, hogy elmondhassák, ők is a világ legokosabb tanácsadóival dolgoznak. „Felejtsük el a titkos világ-összeesküvést, az illuminátusokat és a gyíkembereket. Létezik helyettük a McKinsey” – fogalmaz a vállalat egyik korábbi alkalmazottja.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
